Mesepszichológia és meseterápia kezdő és középhaladó tanfolyamok 2015. évben. Jogtiszta pszichológiai tesztek. Nyelvkönyvek, szótárak nagy kínálatban. Társasházkezelés.

 e-pakk Újdonságok

Nyitólap

Bemutatóterem

Térítésmentes, letölthető mesekönyv, 2015

CSUDAMADÁR

A Norvég Civil Alap támogatásával

 Agymanók

       Disney, Pixar, 2015

Pár napja megnéztem, mert többen is megkérdeztek róla. A film nagyon részletes szakmai leírása megtalálható a Wikipédián.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Agyman%C3%B3k

Melyek azok a gondolatok, amelyekről inkább szakmailag írnék? Kezdjük az ajánlással. Hazánkban 6 éves kortól ajánlott. Vajon hány éves kortól tudnak a gyermekek egzakt választ adni és értelmezve összekapcsolni a képi világgal a filmben szerepet játszó pszichológiai jelentések magyarázatára, mint pl. tudatalatti, hosszú távú memória stb.?

A film képi világa megfelel az óvodások és kisiskolások életkori sajátosságoknak. Előnye, hogy rajzfilmektől szokatlanul a filmbeli feliratokat is magyar nyelvűre írták át.  Vajon egy olvasni tanuló 6 éves gyermek a képeken felvillanó, rövid idejű láthatósági időtartammal rendelkező szövegeket  el tudja-e olvasni és rögtön értelmezni? A mese szereplőinek testarányai, fej, szem, törzs, végtagok mérete a nézői és bármely korcsoport regresszióját előhívó. (A filmiparban a szépség ismérvei pl. az átlagosnál nagyobb szemek, az arc szimmetriája stb.) Az érzelmek megszemélyesítettek, tulajdonságaik alapján tökéletesen alkalmasak az első, mindenkire jellemző igazi világmagyarázó gondolkodásmód, a mágikus gondolkodás, világkép és a regressziós hatás  előidézésére tudományos, technikai környezetbe ágyazva. A hatást a szereplők többszörösen erősítik. Nézzünk néhány példát állításom igazolására! Az érzelmek színei nem csak eltaláltak, többségük megfelel a korszerű színpszichológia ismereteinek. Pl. agresszió, düh, harag, vitalitás színe a piros, a kötődésé kék, a felszín, kapcsolatok, jövő színe a sárga stb. A bánat, öröm szerepjátéka a korai fejlődés részét képező gondolkodásmódot, a hasítást tökéletesen valósítja meg. Érdekes - vajon mennyire volt tudatosan tervezett - szerepcseréjük/-váltásuk illetve az ambivalens gondolkodásmód megjelenése, mint megoldás a mesefilm végén, mert utóbbira a gyermekek csak kb. 11,3 éves kortól képesek. Folytathatnám még hosszan, zárásként Bing-Bong  figurájáról ejtenék pár szót. Németországban 2011-ben hétszáz kisgyermekkel végzett kutatás kutatás igazolta, hogy szinte nem volt köztük olyan, akinek ne lett volna valamilyen tárgya, amely elalvásában, szomorúságában, fájdalmak, egyedüllét elviselésében stb.  ne segített volna neki. Még 6 éves korban is 95%-k rendelkezett ilyenekkel. A sort 42%-ban a TEDDY és hasonló macik (emberszerű, szőrös, plüss) vezették. Ajánlom hát mindenkinek kb. 12-14 éves kortól, azzal kiegészítve , hogy szülői hiánypótló ismeretközlés szükséges. Pszichomókusoknak a megtekintés kötelező!    

Előzetes (szinkronizált):

https://www.youtube.com/watch?v=s9CpeHhxLFE

Kép: mozinezo.hu

A játékkészítő 

Gondolatok egy előadásról

 Ötletgazdag varázsmese a mesékről. A kiváló marketing és a szereplőgárda miatt nagy várakozással érkeztem az előadás helyszínére, az uniós pénzekből felépített csarnokba. A szervezetlenség, a technikai feltételek, az ülések minősége, a lépcsők meredeksége, a lépcsőfokok magassága, átláthatatlansága, a kapaszkodók hiánya nem tudom, milyen EU-s szabványnak felelnek meg, de megítélésem szerint balesetveszélyesek, félelmetesek. A körfolyosók mérete, a telt házas előadáshoz képest kevés megnyitott mellékhelyiség rosszat sejtetett. A közönség összetétele megfelelt a meghirdetett családi szórakoztató elképzelésnek, az egészen kicsi gyermekektől, tiniktől, fiataloktól a szülőkig, nagyszülőkig, neves szakemberekig minden korosztály, foglalkozás képviselve volt.

 Az előadást Hien nyitotta meg egy szép dallal, mintegy átvezetve a nézőket a mese világába. Dalának mottója örök érvényű, többször elhangzott: „A mesék rólad szólnak!”

  A színdarab egy vetítéses keretjátékkal kezdődött. Egy játékfüggő (?) kisfiút elrabolnak a Meseügynökség „elhanyagolt” népmesei hősei. A stilizált mesefigurák jól kidolgozottak (pl. háromfejű sárkány távolról is jól látható maszkkal, szárnyakkal), vagy szimbolikusak (pl. a kismalac). A történet morfológiája szinte tökéletesen megfeleltethető a proppi varázsmesei szerkezetnek. A helyszínrajzban megismerjük a mese hősét, akinek a sorsát a mese végig kíséri, Petit és meseszereplő társait, a Meseügynökséget. Innen kezdődnek a problémáim a rendezői elképzeléssel. Ki(k)nek, mely korcsoportnak, célpiacnak szól a darab?

Miért nem határozható meg egyértelműen? Ezt jól mutatja Piroska (Pokorny Lia) szerepe. A történetben Piroska szerethető (?) gonosszá alakul, aki üldözi Petit és társait. Később a populáris színház 16-17. századi vígjátéki elemeire és a cirkusz világára visszavezethető porondmester és bohóc tréfás jeleneteit felidéző, díszletmunkát „eltakaró” tevékenysége kiváló, a darabhoz köthető. Hiányzik azonban a mesékhez egyáltalán nem kapcsolódó játéka, a mesék, mesélés fontosságát akár a nézőtéri gyermekek, szülők segítségével történő személyes bemutatkozási lehetősége.

Helyette a szünet után - amikor felesleges - a nézőket megmozgató szerepet játszik. (Féleleműző, riasztó tornagyakorlattal vonja be az üldözésbe a nézőtéri gyermekeket.) 12 éves korig a gyermekek nem képesek elfogadni a szereplők attribútum változtatásait. A rossz maradjon a mese végéig rossz, a jó pedig...

 A meghirdetetthez képest csekély a darab interaktivitása, amelyen a kiváló technikájú, egyszerű, de mégis látványos képi világ megteremtése sem segít. A színpadi mozgás több szereplős, dinamikus, állandó, amely jól leköti a kisebb életkorú nézők figyelmét is. A darab szereplőinek száma megfelelő, követhető, ám az elején a mesék keveredése miatt nehezen áttekinthető a szereplők bemutatása. Az előadás időtartama a gyermekek érdeklődésének, figyelmük fenntartásának komoly gátja.

 Érdekes Peti, a mesehős személyiségfejlődése.

Elrabolják, így kezdetben bajba jutott hős, és mivel szeretne hazajutni, közben kereső típusúvá változik, mert hazajutásának feltétele, hogy segítséget nyújtson az elhanyagolt népmeséknek, hőseiknek. Az önzéstől eljut a kereső hőstípusokra jellemző olyan tulajdonságokig, mint a szociabilitás, az érzékenység, a barátságosság. Az ezután induló bonyodalom részeként a három helyzet, a három próba ennek a változásnak a példái. Miközben Peti segít megoldani mások gondjait, a többi mesehős is megváltozik. A gyáva kismalacból kereső, bátor kismalac, mesehős válik. Az első próbánál vitatom, hogy muszáj-e ragaszkodni a középkorra jellemző, tudálékos, latin/görög eredetű elnevezéshez. Miért nem lehet Vízországnak hívni Aquatániát? Kisgyermekek esetén talán kedvezőbb lett volna.

 A pop musical betétekhez kiváló előadói és zeneszerző gárdát választott a rendező. Számomra kiemelkedett az „Égig érő paszuly” országának királya, Nagy Feró; remekelt a Hüvelyk Matyit megszemélyesítő Bereczki Zoltán. A dalbetétek hangereje, dinamikája, a táncosok és egyéb szereplők mozgása jelentős mértékben húzta fel a színvonalat, hangulatot.

 Apropó: rendezés és rendezői koncepció.

 Azzal, hogy a rendező „túl sokat akart markolni”, nem tisztázta a legfontosabbat: mi az igazi célja a darabnak, ki(k)nek szóljon. Több helyen megsértette és beleavatkozott a mesepszichológia által már feltárt, megismert pszichés folyamatokba, emiatt nem is maradt el a közönség büntető reakciója. Mi mutatja legjobban egy darab, a rendezői, a színészi munka sikerét? A nézői taps. Vastapsról, hosszú ideig tartó nézői „tombolásról”, felállásról, füttyről, ovációról, elragadtatásról stb. egyáltalán nem beszélhettünk. A nézőkben többszörösen is hiány maradt. A rendezői tevékenység során a szóhasználat, képek, jelenetek, kiszólások és a nézők megszólításai nem voltak korcsoporthoz igazítva egységesek. Az eklektikus szó jobban jellemzi, amely a koncepciótlanságnak is lehetett a következménye.  

 Egy kis mesepszichológia.

 Több probléma is jellemzi a művet. Az egyik legnagyobb az, hogy a várt/remélt segítőből keletkezik a károkozó. A mesehős(ök) összecsapása a Játékkészítővel nem tesz eleget a klasszikus morfológiai szabályoknak, az archetipikus, mindenkire egyformán jellemző pszichés folyamatoknak. A károkozóra ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a többi szereplőre. Nem változhatnak az attribútumai. Segítőből nem lehet károkozó, mert ezzel több olyan pszichés, belső folyamatot is elindít, amelyek csökkentik a megküzdést, az összecsapást követő katarzis élményt.

 Véleményem szerint a darab kísérletként értékelhető. Mivel több szabálynak sem tesz eleget (pl. archetipikus pszichés, varázsmese mesemorfológiája stb.), tisztázatlan maradt koncepciójának a célja, célpiaca, ezért egy egyszer megnézhető színdarab. Legfőbb ereje és fegyverténye az, hogy előadásonként 3500 főhöz, marketingjével - talán nem túlzás - százezrekhez is eljuttatja azt a gondolatot, hogy a mai, túlszabályozott korunkban, társadalmunkban, a számítógépes szabályjátékok özönében elveszve szükség van a fantáziára, a mesék és a gondolat, a szabad akarat, a szabad véleménynyilvánítás és döntés által nyújtott szabadságvágyra, megvalósítására, amelyről jövő ősszel a KGRE évkönyvekben megjelenő cikkemben olvashatsz!

Más vélemények (kattints!)

(Origo, 2014.12.31.)