Nyelvkönyv oldalon jelentős kedvezményekkel kereshetsz idegennyelvű nyelvkönyveket, szótárakat, szakkönyveket. Mesepszichológia és meseterápia kezdő és haladó tanfolyamok 2015 tavaszán. Jogtiszta pszichológiai tesztek.

 e-pakk Újdonságok

Nyitólap

10 éves

a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetében a mesepszichológia-meseterápia képzés!

Bemutatóterem

A játékkészítő - gondolatok egy előadásról

 Ötletgazdag varázsmese a mesékről. A kiváló marketing és a szereplőgárda miatt nagy várakozással érkeztem az előadás helyszínére, az uniós pénzekből felépített csarnokba. A szervezetlenség, a technikai feltételek, az ülések minősége, a lépcsők meredeksége, a lépcsőfokok magassága, átláthatatlansága, a kapaszkodók hiánya nem tudom, milyen EU-s szabványnak felelnek meg, de megítélésem szerint balesetveszélyesek, félelmetesek. A körfolyosók mérete, a telt házas előadáshoz képest kevés megnyitott mellékhelyiség rosszat sejtetett. A közönség összetétele megfelelt a meghirdetett családi szórakoztató elképzelésnek, az egészen kicsi gyermekektől, tiniktől, fiataloktól a szülőkig, nagyszülőkig, neves szakemberekig minden korosztály, foglalkozás képviselve volt.

 Az előadást Hien nyitotta meg egy szép dallal, mintegy átvezetve a nézőket a mese világába. Dalának mottója örök érvényű, többször elhangzott: „A mesék rólad szólnak!”

  A színdarab egy vetítéses keretjátékkal kezdődött. Egy játékfüggő (?) kisfiút elrabolnak a Meseügynökség „elhanyagolt” népmesei hősei. A stilizált mesefigurák jól kidolgozottak (pl. háromfejű sárkány távolról is jól látható maszkkal, szárnyakkal), vagy szimbolikusak (pl. a kismalac). A történet morfológiája szinte tökéletesen megfeleltethető a proppi varázsmesei szerkezetnek. A helyszínrajzban megismerjük a mese hősét, akinek a sorsát a mese végig kíséri, Petit és meseszereplő társait, a Meseügynökséget. Innen kezdődnek a problémáim a rendezői elképzeléssel. Ki(k)nek, mely korcsoportnak, célpiacnak szól a darab?

Miért nem határozható meg egyértelműen? Ezt jól mutatja Piroska (Pokorny Lia) szerepe. A történetben Piroska szerethető (?) gonosszá alakul, aki üldözi Petit és társait. Később a populáris színház 16-17. századi vígjátéki elemeire és a cirkusz világára visszavezethető porondmester és bohóc tréfás jeleneteit felidéző, díszletmunkát „eltakaró” tevékenysége kiváló, a darabhoz köthető. Hiányzik azonban a mesékhez egyáltalán nem kapcsolódó játéka, a mesék, mesélés fontosságát akár a nézőtéri gyermekek, szülők segítségével történő személyes bemutatkozási lehetősége.

Helyette a szünet után - amikor felesleges - a nézőket megmozgató szerepet játszik. (Féleleműző, riasztó tornagyakorlattal vonja be az üldözésbe a nézőtéri gyermekeket.) 12 éves korig a gyermekek nem képesek elfogadni a szereplők attribútum változtatásait. A rossz maradjon a mese végéig rossz, a jó pedig...

 A meghirdetetthez képest csekély a darab interaktivitása, amelyen a kiváló technikájú, egyszerű, de mégis látványos képi világ megteremtése sem segít. A színpadi mozgás több szereplős, dinamikus, állandó, amely jól leköti a kisebb életkorú nézők figyelmét is. A darab szereplőinek száma megfelelő, követhető, ám az elején a mesék keveredése miatt nehezen áttekinthető a szereplők bemutatása. Az előadás időtartama a gyermekek érdeklődésének, figyelmük fenntartásának komoly gátja.

 Érdekes Peti, a mesehős személyiségfejlődése.

Elrabolják, így kezdetben bajba jutott hős, és mivel szeretne hazajutni, közben kereső típusúvá változik, mert hazajutásának feltétele, hogy segítséget nyújtson az elhanyagolt népmeséknek, hőseiknek. Az önzéstől eljut a kereső hőstípusokra jellemző olyan tulajdonságokig, mint a szociabilitás, az érzékenység, a barátságosság. Az ezután induló bonyodalom részeként a három helyzet, a három próba ennek a változásnak a példái. Miközben Peti segít megoldani mások gondjait, a többi mesehős is megváltozik. A gyáva kismalacból kereső, bátor kismalac, mesehős válik. Az első próbánál vitatom, hogy muszáj-e ragaszkodni a középkorra jellemző, tudálékos, latin/görög eredetű elnevezéshez. Miért nem lehet Vízországnak hívni Aquatániát? Kisgyermekek esetén talán kedvezőbb lett volna.

 A pop musical betétekhez kiváló előadói és zeneszerző gárdát választott a rendező. Számomra kiemelkedett az „Égig érő paszuly” országának királya, Nagy Feró; remekelt a Hüvelyk Matyit megszemélyesítő Bereczki Zoltán. A dalbetétek hangereje, dinamikája, a táncosok és egyéb szereplők mozgása jelentős mértékben húzta fel a színvonalat, hangulatot.

 Apropó: rendezés és rendezői koncepció.

 Azzal, hogy a rendező „túl sokat akart markolni”, nem tisztázta a legfontosabbat: mi az igazi célja a darabnak, ki(k)nek szóljon. Több helyen megsértette és beleavatkozott a mesepszichológia által már feltárt, megismert pszichés folyamatokba, emiatt nem is maradt el a közönség büntető reakciója. Mi mutatja legjobban egy darab, a rendezői, a színészi munka sikerét? A nézői taps. Vastapsról, hosszú ideig tartó nézői „tombolásról”, felállásról, füttyről, ovációról, elragadtatásról stb. egyáltalán nem beszélhettünk. A nézőkben többszörösen is hiány maradt. A rendezői tevékenység során a szóhasználat, képek, jelenetek, kiszólások és a nézők megszólításai nem voltak korcsoporthoz igazítva egységesek. Az eklektikus szó jobban jellemzi, amely a koncepciótlanságnak is lehetett a következménye.  

 Egy kis mesepszichológia.

 Több probléma is jellemzi a művet. Az egyik legnagyobb az, hogy a várt/remélt segítőből keletkezik a károkozó. A mesehős(ök) összecsapása a Játékkészítővel nem tesz eleget a klasszikus morfológiai szabályoknak, az archetipikus, mindenkire egyformán jellemző pszichés folyamatoknak. A károkozóra ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a többi szereplőre. Nem változhatnak az attribútumai. Segítőből nem lehet károkozó, mert ezzel több olyan pszichés, belső folyamatot is elindít, amelyek csökkentik a megküzdést, az összecsapást követő katarzis élményt.

 Véleményem szerint a darab kísérletként értékelhető. Mivel több szabálynak sem tesz eleget (pl. archetipikus pszichés, varázsmese mesemorfológiája stb.), tisztázatlan maradt koncepciójának a célja, célpiaca, ezért egy egyszer megnézhető színdarab. Legfőbb ereje és fegyverténye az, hogy előadásonként 3500 főhöz, marketingjével - talán nem túlzás - százezrekhez is eljuttatja azt a gondolatot, hogy a mai, túlszabályozott korunkban, társadalmunkban, a számítógépes szabályjátékok özönében elveszve szükség van a fantáziára, a mesék és a gondolat, a szabad akarat, a szabad véleménynyilvánítás és döntés által nyújtott szabadságvágyra, megvalósítására, amelyről jövő ősszel a KGRE évkönyvekben megjelenő cikkemben olvashatsz!

Más vélemények (kattints!)

(Origo, 2014.12.31.)