Ursus Libris 2.

Új sorozatunk első kötetének szerzője Abraham Maslow, a humanisztikus pszichológiai irányzat központi egyénisége, akinek neve a köztudatban szinte összeforrt az emberi szükségletek hierarchiáját kifejező motivációs piramissal, amely életművének gerincét alkotja. Ez a műve, amelyet az olvasó a kezében tart, a létezés új távlatát jelentő felső motivációs szintnek, az önmegvalósítás, növekedés szintjének működését mutatja be.
„Ma már bizton állíthatjuk, hogy az emberben létezik egy hajlam vagy szükséglet arra, hogy olyan irányban növekedjen, amit általánosságban önmegvalósításként vagy lelki egészségként foglalhatunk össze. Ez azt jelenti, hogy van az emberben egy késztetés a személyisége egységesítésére, a spontán önkifejezésre, a teljes egyediség és identitás elérésére, arra, hogy lássa az igazságot és ne maradjon vak vele szemben, arra, hogy kreatív, jó, és sok minden más legyen. Vagyis az ember úgy épül fel, hogy az egyre teljesebb lét felé törekszik, ami nem más mint amit legtöbben jó értékeknek, derűs nyugalomnak, kedvességnek, bátorságnak, becsületességnek, szeretetnek, önzetlenségnek és jóságnak neveznének."
(részlet a 11. fejezetből)

Erich Neumann

A kiadó ajánlja

Erich Neumann (1905–1960) személyében Carl Gustav Jung egyik legkiválóbb tanítványát és szellemi követőjét tiszteli a jungiánus világ. A Nagy Anya című műben, amely életművének egyik fő állomása, az emberi psziché egyik legnagyobb erejű és jelentőségű archetípusának elemzését végzi el párját ritkító alapossággal. Egy koherens elmélet keretei között gazdag illusztrációs anyaggal vezeti végig a Magna Mater archetípusának történetiségét a különböző népek mitológiáin, művészetén, rítusain át egészen a mai ember rajzainak és álmainak anyagáig, az őskőkortól napjainkig. Mesteri módon tárja fel az összefüggéseket és mutatja meg, hogy a különféle korok emberének pszichéjében lezajló folyamatokban hogyan érhető tetten ennek az időtlen archetípusnak a sorsformáló ereje, amely éppúgy vezethet a tudattalanba hullás felé, mint a teljes spirituális kiteljesedéshez. Neumann munkásságának jelentőségéről maga a mester, Jung is elismerő szavakkal szólt, hangsúlyozván, hogy elméletével jelentősen hozzájárult az analitikus pszichológia további szellemi kiteljesedéséhez.

Dr. Szombati Ágnes jungi analitikus, a C. G. Jung Komplex-pszichoterápiás Egyesület elnöke

Tim Kasser

A kiadó ajánlja

Vajon boldoggá teheti-e korunk emberét az anyagias, fogyasztói életszemlélet? Tim Kasser, a fiatal amerikai pszichológus tudományos alapú pszichológiai vizsgálatok alapján ad nemleges választ erre a kérdésre, és kimutatja, hogy éppen ellenkezőleg: csak a humánus, emberiességen alapuló értékek jelölhetik ki a tartós megelégedettség útját.
„Sokan közülünk – tudatosan vagy tudattalanul – megtanulták azt, hogy ne a belsõ lelki mércéjükkel mérjék, hogy hogyan érzik magukat, hanem azon külső mérce szerint, hogy mijük van és mit tudnak megvásárolni maguknak...
Ennek a modern értékfelfogásnak az a legalattomosabb vonatkozása, hogy nemcsak arról szól, hogy eleget szerezzünk, hanem arról, hogy többet, mint mások. Ez azt jelenti, hogy a saját értékünket azzal mérjük, hogy a pénzünket és egyéb anyagi javainkat másokéihoz viszonyítjuk – ezek a mások pedig csak részben valóságos, körülöttünk élő emberek, a másik részben a televízió és a filmek álvalóságának szereplői.
Kasser nagy mennyiségű kutatást tekint át, melyek azt emelik ki, ami legtöbbünk intuíciójának eléggé ellentmond: hiába keresnek többet az emberek és hiába növekednek az anyagi javaik, nem válnak elégedettebbé az életükkel és nem lesznek ezektől lelkileg egészségesebbek.”
(részletek az Előszóból)

Richard Rohr

A kiadó ajánlja

Richard Rohr ferences rendi szerzetes. 1943-ban született, az Egyesült Államokban élõ, német anyanyelvû család gyermekeként. 1971-ben alapította meg az „Új-Jeruzsálem” katolikus közösséget Cincinnati-ben, majd hosszú ideig annak vezetőjeként tevékenykedett. 1987 óta az Új-Mexikó állambeli Albuquerque-ban él, ahol az „Akció és elmélyülés” keresztény centrum munkájában vesz részt. Gyakran látogat Európába is. Lelkigyakorlatokat, kurzusokat vezet, előadásokat tart, könyvei az Egyesült Államokban és Németországban egyaránt népszerűek.
Rohr munkásságának egyik súlyponti témája a férfiak családban és társadalomban betöltött szerepének napjainkra világszerte kibontakozott válsága, a hiteles férfimagatartás visszaszorulása. A megoldási lehetõségek fölvázolásában elsősorban a Szentírásból kiolvasható tanításokra támaszkodik. Jelen kötetünk, amely elsõ Magyarországon megjelenõ műve, e témában tartott előadás-sorozatát tartalmazza.
„A nemek hagyományos szerepének zavara az egész fejlett világban érzékelhetõ jelenség, és hazánkban is »eltűnnek« az apák – és nem csak a csonka családokból.
Születésünktől kezdve meghatározó életünkben a női nem gondoskodó jelenléte úgy a családban, mint azon kívül. Az apák – ha egyáltalán vannak – dolgoznak, ügyeket intéznek valahol, vagy ha éppen otthon vannak, akkor is feszültek, fáradtak, nem találják a helyüket, és állandóan hibáztatnak valakit. Ez a nőkre is egyre nagyobb terhet ró. Elfásulnak, mozgalmakat alapítanak és unják a hisztérikus férfiakat. A gyermekeink pedig leveszik a mintát, és épül a jövõ.
Hogy mi idézte elő ezt a helyzetet? Egyéni sorsok és válaszok keresik a közös szavakat.
Richard Rohr meglátásait, gondolatait fontos segítségnek tartom a párbeszédhez, és remélem, hogy könyve sokunk számára mintegy előszóként szolgál ehhez.”
(Zöldy Pál, Férfisátor közösség )

Richard Rohr

A kiadó ajánlja

A férfi útja című, Richard Rohr előadás-sorozatát tartalmazó könyv 2001-ben jelent meg kiadónknál, és nagy sikert aratott. A mostani – természetesen önállóan is olvasható – kötet írásai érettebb és teljesebb formában, egyúttal szerteágazóbban bontják ki az ott felvetett gondolatokat, és a férfi életútjának szinte minden területét körüljárják. A harcos, a vezető, a mágus, a szerető és az apa szerepei egyaránt terítékre kerülnek, de szó esik a gyakran gyermekkori problémákra, például apahiányra visszavezethető szerepzavarokról is.
„Ez a könyv a férfiakról szól, elsősorban férfiaknak. Méghozzá őszintén, ami nem véletlen. Mert az igazság kimondása hagyományosan inkább a férfiak dolga – lenne. De sokszor nem tesszük. Ostobaságból, gyengeségből, kényelmességből, haszonlesésből… És aztán ott állunk egy beszennyezett világban, átitatva hazugsággal, és már nem is vesszük észre, hogy hazudunk. Sőt a »köz-hazugságot« tovább görgetjük, és megpróbáljuk átadni a fiainknak. Nem csoda, hogy nem bíznak bennünk. Igazságokra és rendre vágynak. És ha apáiktól nem kapják meg, akkor máshol fogják keresni…
Persze nem könnyű manapság őszinte férfinak, apának lenni. Közösség nélkül nem megy. Magányosan majdnem lehetetlen vállalkozás felszámolni az önszeretet hazugságait. Richard Rohr kezdetektől fogva közösségekben méri magát, és közösségek által megélt igazságokról beszél. Hazájában, az Egyesült Államokban ferences rendi szerzetesként, majd az Új Jeruzsálem Közösség lelkipásztoraként, később a Cselekvés és Elmélkedés Központ vezetőjeként gyűjtötte, nemesítette tudását a férfi és a női lelki identitásról, annak különbségeiről. Amikor személyesen is megismerhettem, lenyűgözött a hitelessége: amint kiváló előadóként személyiségének egészével közvetíti tiszta erőt sugárzó gondolatait, amelyek léleképítő közösségünkben, a Férfisátorban kezdettől fogva fontos iránymutatóul szolgáltak.”
(Lisztes Gábor, Férfisátor közösség )

Paul Emmanuel Müller

A kiadó ajánlja

Amikor azt mondjuk, szeretet – azon kevésbé beteljesedést értünk, sokkal inkább munkát és feladatot. Négy mese segítségével eljutunk abba a mindegyre csalogató világba, amelyet mindig más és más módon kell felfedeznünk, és amelyet úgy hívnak, szeretet. Egyszerű népmeséket választottunk ki ehhez. Bármilyen különbözőek is, közös bennük az a tudás, amely minden szeretetnek alapfeltétele. A mesék azt mondják el, szeretni csak akkor tudunk igazán, ha ismerjük saját magunkat, azt az embert pedig, akit szeretünk, a maga egyediségében becsüljük, megtapasztaljuk értékes elevenségét és nagyságát.
A mese nyelve képi nyelv, szimbolikus nyelv. A képek közül néhányat egészen spontán és intuitívan felfogunk. Vannak viszont olyanok is, amelyek esetében más hasonló meseképekkel, más szimbólum-összefüggésekkel való összehasonlításra van szükségünk ahhoz, hogy teljesen meg tudjuk őket érteni. Ebben lesz majd segítségünkre ez a könyv. Óvatosan, lépésről lépésre vezet be bennünket a mesék nyelvébe. Négy utat tár fel előttünk, amelyek segítségével megtapasztalhatjuk a szeretet fájdalmát, örömét és gazdagságát.

Fritz Perls

A kiadó ajánlja

Fritz Perls a huszadik századi pszichológia egyik eredeti egyénisége volt. Több évtizedes, intenzív elméleti és gyakorlati munkásságának eredményeként született meg a Gestalt-terápia, amely a hatvanas években jött igazán divatba, mint alternatív irányzat. Perls élete legvégén állította össze ezt a művet, azzal a szándékkal, hogy gyakorlatias és átfogó összefoglalót adjon az érdeklődők kezébe.
„A mai átlagember alacsony hatásfokú életet él. Bár nem nagyon szenved, mégis keveset tud arról, hogyan kell igazán kreatívan élni. A világ óriási lehetőségeket kínál számára, amelyekkel gazdagíthatná és élvezetesebbé tehetné az életét, mégis céltalanul kóborol, nem igazán tudja, mit akar. Nincs benne igazi lelkesedés. Úgy tűnik, mintha sokat tevékenykedne, de arckifejezése arról tanúskodik, hogy kiveszett belőle az igazi érdeklődés az iránt, amit tesz. Ügyesen beszél a gondjairól, de megbirkózni nem tud velük.”
A Gestalt-terápia életre kívánja kelteni az embereket és meg szeretné tanítani nekik, hogyan használhatják vele született lehetőségeiket.
Ez a könyv az emberi viselkedés egész témakörének viszonylag új megközelítésmódját tárja fel, mind tényszerűen, mind lehetőségként. Szeretném összefésülni az elméletet ugyanennek az elméletnek a mindennapi életre és a pszichoterápiás technikákra való gyakorlati alkalmazásával."

Karen Horney

A kiadó ajánlja

Senki sem mentes az olyan negatív és sok fájdalmat okozó érzelmektől és késztetésektől, mint például a hatalom-, a birtoklás- és a feltűnésvágy, az irigység vagy a szélsőséges versengési hajlam. Ezek bizonyos fokig természetesek, és csak nehezen tudunk felülemelkedni rajtuk
Karen Horneynak, a neoanalítikus pszichológia egyik kiemelkedő alakjának könyve azt mutatja be, hogy milyenné lesz, milyen irányban torzul el annak az embernek a személyisége, akin ezek a késztetések eluralkodnak, és aki így letér az egészséges fejlődés, az egészséges reagálások útjáról.
„Könyvem írásakor az a cél lebegett a szemem előtt, hogy pontos képet rajzoljak a közöttünk élő neurotikus személyről, beleértve a konfliktusait, amelyek mozgatják, a szorongásait, a szenvedéseit és mindazt a rengeteg problémát, amelyek az önmagához és másokhoz való viszonyulásában megnyilvánulnak.
Amikor neurotikus személyiségről beszélek, akkor nemcsak arra gondolok, hogy vannak olyan neurotikusok, akikben sok a hasonlóság, hanem arra is, hogy ezek az alapvető hasonlóságok lényegében a korunkban és kultúránkban létező nehézségek hatására keletkeznek.”

Válogatás

A kiadó ajánlja

z Emberközpontú pszichológia sorozat új kötete a transzperszonális pszichológia néhány évtizeddel ezelőtti zászlóbontásának és kibontakozásának időszakába vezeti el az olvasót. Annak a három szerzőnek a mára már klasszikusnak számító cikkeiből és tanulmányaiból mutatunk be néhányat, akik már a kezdetekkor pontosan jelölték ki ennek az új irányzatnak a legfontosabb témáit. A transzcendens tudatállapotokat, a „csúcsélményeket” napjainkban már az akadémikus pszichológia is intenzíven kutatja. A transzperszonális pszichológiának azonban kezdettől fogva az a legfőbb célja volt az, hogy ezeknek a jelenségeknek a megismerésével az emberi lét teljesebbé válását és az egészségesebb életet segíthesse elő.
"...Eleddig felfedezetlen képességeinkre derítünk fényt, rátalálunk igazi hivatásunkra, önmagukat kifejezni akaró magasabb képességeinkre,amelyeket viszont gyakran elutasítunk vagy elfojtunk a megértés hiánya és a félelem előítéletei miatt. Felfedezzük a mindannyiunkban ott szunnyadó differenciálatlan pszichés energiát is, vagyis a tudattalanunknak azt az alakítható részét, amely a rendelkezésünkre áll és határtalan kapacitást biztosít a tanulásra meg az alkotásra."
Roberto Assagioli

Wilfried Nelles

A kiadó ajánlja

Bert Hellinger német családterapeuta az 1970-es években fejlesztette ki a családfelállítás nevű új terápiás- és tanácsadó módszert, amely az utóbbi években viharos gyorsasággal terjedt el az egész világon és hazánkban is egyre népszerűbb. A foglalkozások során a résztvevők előtt megdöbbentő erővel tárulnak fel családi kapcsolataik rejtett dinamikái, melyek, anélkül, hogy tudnának róla, irányíthatják az életüket. Ez az élmény egyben gyógyító erővel is bír.
Kötetünk szerzője, dr. Wilfried Nelles, társadalomtudós és terapeuta. Világszerte tart csoportokat és képzéseket is vezet szakemberek számára. Számos könyve jelent már meg a Hellinger terápiáról, melyekben főként a felállítások munkamódszerét és párkapcsolati problémákra való alkalmazását tárgyalja.
Ez a műve tárgyilagos és átfogó bevezetést nyújt a témába. Közérthető, élvezetes stílusban ismerteti a módszer történetét, fejlődését, vázolja fel elméleti hátterét, miközben számos személyes élménnyel és esettanulmánnyal illusztrálva a családfelállítás gyakorlatát is bemutatja.

Marie-Louise von Franz

A kiadó ajánlja

Carl Gustav Jung svájci pszichiáter az álomkutatás egyik úttörője volt. Hosszú évek munkájával kiderítette, hogy az álmok megkísérlik szabályozni és egyensúlyban tartani a testi és lelki energiáinkat. Nemcsak a belső diszharmónia és érzelmi szenvedés gyökereit tárják fel, hanem megmutatják az egyénben rejlő életlehetőséget is. Előre mutató megoldásokat kínálnak a mindennapi problémákra, és ihletet adnak az élet kreatív lehetőségeinek kibontakoztatására. Jung úgy találta, hogy alvás közben, az álmok révén ébrednek rá az emberek arra, hogy kik is ők valójában.

Ez a könyv egy nagysikerű tévéfilmsorozat alapján készült. A szerkesztő, Fraser Boa számos érdekes álmot gyűjtött össze a világ minden tájáról, és felkérte Jung egyik legelismertebb tanítványát, Marie-Louise von Franzot, hogy értelmezze ezeket. Rendkívüli elméleti tudására és gyakorlatára támaszkodva Dr. von Franz rendszerezve mutatja be az emberi élet különféle területeihez kapcsolódó jellegzetes álmokat. Végül azt a következtetést vonja le, hogy az a legegészségesebb dolog, amit tehetünk, ha odafigyelünk az álmainkra. „Az álmok megmutatják, hogyan találjunk rá életünk értelmére, hogyan töltsük be sorsunkat, és hogyan valósítsuk meg az élet bennünk rejtőző nagyobb lehetőségét.”

Kenneth S. Bowers

A kiadó ajánlja

Mióta Franz Anton Mesmer az 1780-as években először rejtette rabul közönsége képzeletét csodás „delejes” erőivel, a hipnózis jelensége mindig is viták kereszttüzében állt. Kenneth S. Bowers világos és logikusan felépített könyve az érdeklődő laikusok számára kitűnő bevezető ebbe a talányos és nehezen megfogható témába, ugyanakkor a szakemberek számára is sok hasznos információval szolgál. Mondanivalóját a paradox jelenséggel kapcsolatos leglényegesebb kérdések köré csoportosítja: Valódiak-e a hipnotikus hatások? Mit értünk hipnotikus befolyásolhatóság és hipnotikus állapot alatt? Bárki hipnotizálható?

A kötet felvonultatja a hipnózis kutatásának fontosabb eredményeit és az azokból levonható következtetéseket– tárgyilagosan helyt adva a jelenséget kétségbe vonó, illetve azt elfogadó véleményeknek egyaránt–, továbbá áttekinti alkalmazási lehetőségeit a gyógyítás területén. A kötetet az alapfogalmakat ismertető, és a magyarországi helyzetet bemutató előszó egészíti ki.

Riekje Boswijk-Hummel

A kiadó ajánlja

Miért futnak zátonyra oly gyakran a házasságok, a párkapcsolatok? Tényleg nincs más megoldás ilyenkor, mint elválni? Hogyan tudjuk a kapcsolatot új tartalommal megtölteni? Hogyan kell ehhez mindkét félnek belsőleg megváltoznia? Mi valójában a szeretet, a szerelem?

Riekje Boswijk-Hummel holland pszichológusnő egyéni és lényeglátó módon válaszolja meg ezeket az oly gyakran felmerülő kérdéseket. Könyvében, amely hazájában tíz kiadást ért meg, számos személyes és terápiás tapasztalataiból merített példát is felvonultat, és erős érzelmi töltéssel közvetíti a levonható tanulságokat.

Felvázolja, hogy milyen erők működnek a partnerek között, és hogyan válhat a párkapcsolat beidegződött szerepmodellek kibogozhatatlannak tűnő szövevényévé. Hitet tesz amellett, hogy az esetek többségében nem a válás jelenti ilyenkor a valódi megoldást, hanem az, hogy valóban felnőtté érünk, és kifejlesztjük önmagunkban az együttérzést és az igazi szeretet képességét.

Sonja Lyubomisrky

Kiknek ajánljuk?

Mi a boldogság? Hogyan lelhetsz rá? Lehet-e tanulni? Megtartani? Nos, ez a kiadvány hozzásegít téged, szeretteidet a boldog élet éléséhez, mindennapos megéléséhez!

A szerző

2002-ben több évre szóló ösztöndíjban részesült, hogy kutathassa a boldogság tartós fokozását!

"Mindenek előtt azoknak, akik szinte megpróbálnának, hogy fokozott és tartós boldogság-élményhez jussanak. A könyv nem ígér csodát, de megmutatja, hogy igenis változtathatunk az életünk minőségén. Ráadásul segítséget és fogódzókat ad ahhoz, hogy ezt miként tegyük.

Másodsorban azoknak, akik életük olyan fordulópontjához értek, ahol ráébredtek: mélyebb, felelősebb „létezést” keresnek. A könyv segít felismerni, hogy nemes, önzetlen céljaik akkor valósíthatók meg igazán, ha „boldogság-ügyekben” is rendezik a dolgaikat.

Végül pedig azoknak, akik egyszerűen csak kíváncsiak, és tudni szeretnék, hogyan látja ma a lélektan a boldogság jelenségét. A könyv ugyanis a tudomány realitásával és szakszerűségével, de azt a hétköznapi nyelvre lefordítva ad ízelítőt abból a tengernyi kutatásból, amelyek nyomán pontosan kirajzolódik a jóllét és a boldogság összefüggésrendszere.

A szerző ahhoz a "pozitív pszichológia" néven ismert pszichológiai irányzathoz tartozik, amelynek Csíkszentmihályi Mihály az egyik vezéralakja."

Ken Wilber

1949-ben született Oklahoma Cityben Nebraska Államban (USA). Általános- és középiskoláit több helyen végezte, ugyanis apja katonai pályájából következően a családja sokat költözött. Az egyetemi ismeretszerzést az orvostudománnyal kezdte, majd biokémiára váltott, de a doktori képzést már nem fejezte be, mert nem tudott egyetérteni a tudományos szemlélet anyagközpontúságával.
Saját szellemi útjára lépve önállóan kezdte olvasni, összevetni és szintézisbe foglalni a nyugati és keleti tudományos, filozófiai és pszichológiai irányzatokat. Szellemi „éhségét” és kapacitását jól jellemzi, hogy naponta 2-3 könyvet olvasott el, 17 éves korától rendszeresen meditált, és mindössze 23 éves volt, amikor 1977-ben megjelent első, nagyszabású tudatelméleti könyve „The Spectrum of Consciousness” (A tudat spektruma) címen. Ezzel a művel nagy elismeréseket és heves kritikákat váltott ki. Tudatelmélete a nyugati tudomány, a keleti és nyugati misztika, valamint az ősi filozófia eredményeit ötvözi, és egy új világmagyarázat alapjait rakja le. Azóta húsz könyvet és számos esszét publikált. 1983-ban 34 éves korában ismerte meg feleségét, Treyát, aki néhány évvel később rákban elhunyt. A betegséggel kapcsolatos kálváriájukat egy megrendítő, személyes hangulatú, ugyanakkor elméleti szempontból is figyelemreméltó könyvben (Áldás és állhatatosság) osztja meg az olvasókkal.
Ken Wilbert a hatvanas években az akkoriban alakuló transzperszonális pszichológia legjelentősebb képviselőjeként tartották számon, azonban túlnőtt annak keretein, és létrehozta saját ún. „integrál pszichológiáját”. Wilber művei napjainkban már világszerte megjelennek, sokan korunk egyik legjelentősebb gondolkodójának tartják.
Jelenleg az Egyesült Államokbeli Boulderben, Colorado államban él, ahol pezsgő szellemi műhely alakult ki körülötte, és az „Integrál Elmélet” lényegében egy új irányzattá formálódott. Ennek intézményeként Wilber 1998-ban megalapította az integrál tan elterjesztését, részletes kidolgozását, és gyakorlatba ültetését célzó Integrál Intézetet, s az ahhoz kapcsolódó első, globális, online egyetemet, az Integral University-t. A Kaliforniai JFK Egyetem 2006 őszétől kínál előszőr M.A. végzettséget adó „Integrál Elmélet” képzést. Emellett az Integrál Intézet szervezésében folyamatosan zajlanak élő workhopok, és online tanfolyamok, ahol az integrál rendszert tanítják
Magyar nyelven eddig Wilber négy műve látott napvilágot: Határok nélkül (Édesvíz 2000), A Működő Szellem rövid története (Európa Kiadó 2003), Áldás és állhatatosság (Ursus Libris 2005), Integrál szemlélet (Ursus Libris 2008). Ezenkívül az Ursus Libris 2006-ban kiadott Bevezetés a transzperszonális pszichológiába című kötetében két rövidebb írás mellett helyet helyet kapott a Transformations of Consciousness című könyv két általa írt fejezete. A Működő Szellem rövid története új kiadása várhatóan a Ursus Libris gondozásában jelenik meg 2009 első negyedévében.

Könyvajánló

Mi lenne, ha megpróbálnánk megalkotni egy mindent magában foglaló térképet, amely megjeleníti a világ nagy kulturális és vallási tradícióinak legfontosabb elemeit, az ősi bölcsektől egészen korunk legújabb tudományos felfedezéseiig? Hogyan kísérelhetnénk meg egyetlen rendszerbe integrálni mindazt, amit az ember spirituális, pszichológiai és szociális fejlődési lehetőségeiről, a közösségek és a társadalom működéséről a kezdetektől napjainkig állítottak?
Ken Wilber integrál szemlélete éppen ilyen térképet kínál. Az emberi fejlődés szinte összes ismert rendszerének és modelljének felhasználásával öt viszonylag egyszerű struktúrába rendezi a legfontosabb összetevőket, ráadásul úgy, hogy azokban az olvasó könnyen elhelyezheti saját tapasztalatait.
A színes és gazdag kép- és ábraanyagot felvonultató kötet nagy teret szentel a vallásokkal és a spirituális élettel kapcsolatos napjainkban aktuális kérdéseknek, ugyanakkor felvázolja az integrál szemlélet alkalmazási lehetőségeit az orvoslás, az üzleti élet és az ökológia területén is. A mindennapi gyakorláshoz az integrál életmódgyakorlatok moduláris felépítésű rendszere ad útmutatást.

Ken Wilber több mint harminc éve tartó munkásságának eredményeképpen jött létre az integrál szemlélet. Ez a kötete bevezető jellegű áttekintést nyújt, ugyanakkor a korábbi műveit ismerők számára is számos újdonsággal szolgál.

Érdekességek

Gina Ogden

Ebben a különleges könyvben magukat erősen szexuális beállítottságúnak tartó nők beszélnek intim részletekbe menően arról, hogy mi nyújtja számukra a legnagyobb örömöt. Tapasztalataik szerint az igazi szex sokkal többet jelent két test egybeolvadásánál: erőt, energiát és mély megelégedettséget hoz életük szinte minden területén. Nemiségük korántsem csak a közösülésről és az orgazmusról szól; az egész testre kiterjedő érzékiség, a bizalom, a megosztás, a szeretet és a spiritualitás legalább ilyen fontos alkotóelemek lehetnek. Gina Ogden több évtizedes szexológiai kutatás eredményeire alapozott, beszélgetésekre épülő, közérthető stílusban, de mégis tudományos igénnyel megírt műve lehetővé teszi a nők számára, hogy saját szemszögükből értsék meg szexualitásukat.

„A megerősítés üde, megindító és példátlanul felszabadító mesterműve. Ajánljuk a szexualitással foglalkozó szakembereknek, diákoknak, betegeknek és klienseknek egyaránt, voltaképpen mindazoknak, akik szeretik a nőket, és természetesen a szexet szerető minden nőnek (éppúgy, mint azoknak, akik meg akarják szeretni a szexet). A Nők, akik szeretik a szexet az elmúlt évek legfrissebb levegőt árasztó műve.”

A működő szellem rövid története

Hat évvel ezelőtt 1989-ben elindultam, hogy bejárjam egész Amerikát a bölcsesség nyomában. Utazásaim során több mint kétszáz pszichológussal, filozófussal, gyógyítóval, természettudóssal és misztikussal beszélgettem és dolgoztam együtt, akik mind azt állították, hogy náluk található a válasz a kérdéseimre. Amikor What Really Matters: Searching for Wisdom in America (Ami igazán számít. A bölcsesség nyomában Amerikában) című könyvemet írtam, már világos volt számomra, hogy Ken Wilber egymaga egy külön kategória. Véleményem szerint övé a legellenállhatatlanabb és legtisztábban csengő hang korunk jellegzetesen amerikai bölcseié közül.
Már csaknem húsz év eltelt Ken Wilber The Spectrum of Consciousness (A tudat spektruma) című könyvének megjelenése óta. Huszonhárom éves korában írott műve szinte egy szempillantás alatt megalapozta szerzője hírnevét, akit onnantól fogva korunk talán legátfogóbb filozófiai gondolkodójának tekinthetünk. A tudat spektrumában, amelyet három hónap leforgása alatt írt meg azt követően, hogy félbehagyta posztgraduális biokémiai doktori iskolai tanulmányait, Wilber kifejti, hogy az emberi fejlődés konkrét szakaszokra bontható, amelyek a nyugati pszichológia által rendszerint elismert fejlődési szakaszokon jócskán túlmennek. Csak ha sikeresen túljutunk minden egyes fejlődési szakaszon, állítja Wilber, akkor válik lehetségessé, hogy először egészséges individualitást alakítsunk ki, majd végül egy tágabb identitást is megtapasztaljunk, amely meghaladja − és megőrzi − a személyes ént is. Wilber tulajdonképpen Freudot és Buddhát ötvözi egységbe, akiket mind ez ideig látszólag összeegyeztethetetlen különbségek választottak el egymástól. S ez csupán egy Wilber számtalan érdeme közül.
E könyv címe megtévesztően jópofa. Ám A Működő Szellem rövid története pontosan azt kínálja, amit ígér. Elképzelhetetlenül nagy időbeli léptékkel dolgozik, az ősrobbanásnál kezdi, és a sivár posztmodern jelenig meg sem áll. Útközben pedig igyekszik megérteni, hogy az emberek miért és hogyan fejlődnek − fizikailag, érzelmileg, értelmileg, erkölcsileg és szellemileg. És ahhoz képest, hogy milyen tág teret ölel fel, a könyv figyelemre méltóan rövid és tömör.
A Működő Szellem rövid történetét az különbözteti meg A tudat spektrumától és Wilber többi tizenegy művétől, hogy nemcsak továbbfejleszti a korábbi művekben kifejtett gondolatokat, hanem egyszerű, közérthető, köznyelvi stílusban mutatja be azokat. Wilber legtöbb könyvénél a megértés előfeltétele, hogy az olvasó legalább valamelyes ismeretekkel rendelkezzék a nagyobb keleti kontemplatív hagyományokról és a nyugati fejlődéspszichológiáról. A Működő Szellem rövid története viszont jóval szélesebb olvasóközönséghez szól − azokhoz, akik mindennapi életükben a bölcsességet keresik, ám elriasztja őket az igazsághoz vezető különféle utak bősége, amelyek ráadásul gyakran egymásnak ellentmondani látszanak, és sok alapvető hiányosságot lehet felróni nekik. Azoknak az olvasóknak, akik a könyv elolvasása után még többre vágynak, ajánlom Wilber Sex, Ecology, Spirituality (Szex, ökológia, szellemiség) című művét, amelyben az itt található gondolatok nagy részét bővebben és precízebben fejti ki.
Senkivel sem találkoztam, aki az emberi fejlődés útját − a tudat evolúcióját − Wilbernél szisztematikusabban vagy átfogóbban írta volna le. Utazásaim során nem egy emberrel találkoztam, akinek grandiózus elképzelései voltak az igazságnak azzal a változatával kapcsolatban, amelyet ő képviselt. Ám szinte mindig az derült ki róluk, hogy egy bizonyos oldal túlhangsúlyozásával jutottak az eredményeikre, vagyis egy bizonyos típusú képességeket és értékeket helyeztek előtérbe, a többi fontosságát pedig tagadták.
Wilber megközelítése ennél jóval átfogóbb, ahogy hamarosan látni fogják. A következő lapokon egy olyan koherens szemlélet tükröződik, amely a megismerés igen eltérő formáit egyaránt becsben tartja és magában foglalja − a fizikát és a biológiát; a szociológiát és a rendszertudományokat; a művészetet és az esztétikát; a fejlődéspszichológiát és az elmélkedő miszticizmust, valamint az egymással gyakran ellentétben álló filozófiai irányzatokat, az újplatonizmustól a modernizmusig, az idealizmustól a posztmodernizmusig.
Wilber arra a felismerésre jutott, hogy egy igazságra vonatkozó állítás akkor is helytálló lehet, ha nem a teljes igazságot fejezi ki, vagyis csupán a saját hatáskörén belül igaz, más, egyaránt fontos igazságok részeként. A Működő Szellem rövid történetében található új vizsgálódási eszközök közül a legremekebb talán az az elképzelés, mely szerint a fejlődés négy „negyedben” megy végbe. Wilber több száz, különféle korokban élt gondolkodó által létrehozott fejlődési „térkép” − biológiai, kognitív és szellemi fejlődéstérkép, hogy csak néhány típust említsünk − vizsgálata nyomán jutott lassanként arra a felismerésre, hogy ezek a térképek az igazságnak teljesen eltérő típusait ábrázolják. A fejlődés külsőleges formái például objektívan és empirikusan mérhetők. Ám Wilber hangsúlyozza, hogy az igazság e típusának a hatásköre itt véget is ér. Az átfogó fejlődés szerinte a belső dimenzióban is végbemegy, amely pedig szubjektív és értelmező jellegű, s a tudatállapot és az introspekció függvénye. Ezenkívül, vette észre Wilber, a belső és a külső fejlődés nemcsak egyéni, hanem társadalmi vagy kulturális téren is végbemegy. Ez tehát a négy negyed.
Az igazság e négy formája közül, s ezt Wilber szemléletes példák sorával ábrázolja, egyik sem redukálható a többire. A behaviorista, hogy csak egy példát említsünk, nem értheti meg egy ember belső tapasztalatait, ha csupán a külsőleges viselkedését tanulmányozza, vagy annak fiziológiai megfelelőit. Az igazság tényleg szabaddá tesz, de csak akkor, ha felismerjük, hogy nem csak egyféle igazság van.
A Működő Szellem rövid története több szinten is működik. Nem találkoztam gazdagabb térképpel világunkról s a férfiak és nők helyéről ebben a világban. A haladás dialektikája szerint, mondja Wilber, az evolúció minden újabb fejlődési szakasza meghaladja a megelőző korlátait, ám ezzel egy időben új korlátokat hoz létre. Ez a szemlélet méltósággal ruház fel és dicsőít minden olyan hiteles kísérletet, amelynek célja a tudatosabb és teljesebb élet megteremtése. „Egyik korszak sem kiváltságos − írja Wilber. − Mindannyiunkat bekebelez a holnap. A folyam hömpölyög tovább. S a Szellem magában a folyamatban van jelen, nem egy bizonyos kitüntetett helyen vagy időben.”
Egy másik szinten azonban Wilber A Működő Szellem rövid történetében bálványrombolóként, leleplezőként lép fel − olyan tanítók, módszerek, eszmék és rendszerek értő kritikusaként, amelyek a mindent magában foglaló igazsághoz vezető utat kínálják, de gyakran inkább hézagosak, félrevezetők, tévesek vagy torzak. S ebben gyakran mi magunk is bűnrészesek vagyunk. Félünk a változástól, és korlátlan képességünk van az önámításra, ezért hajlamosak vagyunk arra, hogy egyszerű válaszokat, gyors megoldásokat válaszszunk, amelyek végül is inkább szűkítik a látásmódunkat, és megakasztják további fejlődésünket.
Az olyan hang, mint Wilberé, manapság igen ritka. Feladatának ugyanis őszinte szívvel és az igazság iránti elkötelezettséggel veselkedik neki. Addig tágítja a látószöget, amíg a lehető legnagyobb képet be nem fogja, ám nem hajlandó a látvány minden elemét egyenlőnek tekinteni. A mélységet értékeli. Nem tart attól, hogy ellenségeket szerez magának, de sok hangot nagyon is tiszteletben tart. S az eredmény az, hogy A Működő Szellem rövid története nemcsak életünk kozmikus léptékű kérdéseire vet új fényt, hanem korunk számtalan zavart keltő, nyugtalanító kérdésére is − a férfiak és nők változó szerepkörére; a folyamatos környezetpusztításra; a sokféleség és multikulturalizmus kérdéskörére; az elfojtott emlékek és gyermekkori megerőszakolás problémájára, valamint az internet szerepére korunk információs társadalmában − hogy csak néhányat említsünk.
Ken Wilber gondolataiba jobb bevezetőt el sem tudnék képzelni, mint ez a könyv, amely az evolúcióról, a tudatról és az átalakulásunk képességéről folytatott vitákat egészen új megvilágításba helyezi. Ami pedig a gyakorlati hasznát illeti: jó néhány botlástól és rossz döntéstől óvhat meg mindenkit, aki a bölcsesség általa választott útján halad.

A Működő Szellem rövid története 1996-ban látott napvilágot, azóta klasszikus művé, igazi kultuszkönyvvé vált. A szerző, Ken Wilber ugyanolyan otthonosan mozog a nyugati világban felhalmozott elméleti tudás, a természet- és társadalomtudományok, a pszichológia vagy a filozófia területén, mint a keleti bölcselet rendszereiben vagy éppen a misztika titokzatos ösvényein. Ebben a kötetben párbeszédes formában, személyes hangvétellel foglalja össze azt a kozmikus dimenziójú, mindent felölelő, integrált világképet, amelyet hatalmas ismeretanyag áttanulmányozása után alakított ki. Egy sor gondolatébresztő nézetet ad át korunk számos aktuális témájáról és ellentmondásáról, beleértve a nemek konfliktusát, a multikulturalizmust, az ökológiát és a környezeti etikát, de olvashatunk az emberi fejlődés mozgatórugóiról és folyamatáról éppúgy, mint napjaink ellaposodott világáról és sorskérdéseiről, a vallások és a spiritualitás helyéről.
Wilber az evolúciót mint a Szellem kitárulkozó megnyilvánulását vizsgálja, az anyagtól az életen át az elméig halad, beleértve a spirituális fejlődés magasabb fázisait is, amelyekben a Szellem tudatára ébred önmagának. Az végeredmény egy különleges és üdítő utazás a Kozmoszon át korunk egyik legnagyobb gondolkodójának vezetésével.

Richard Rohr

A kiadó ajánlja

Richard Rohr ebben a kötetben a Szentírás szövegeinek mindig új és élő jelentését tárja fel, amely manapság éppen olyan aktuális, mint valaha. Szerinte szó sincs arról, hogy a Biblia könyvei elavultak, semmitmondóak, érthetetlenek lennének korunk embere számára. Hatalomról, bölcsességről, Isten jóságáról értekezik; a bőség, a hála és az öröm keresztény látomását kínálja szükséggel, ítélkezéssel és félelemmel teli világunk alternatívájaként.
„Csak akkor jutunk el a valódi lelki bölcsességhez, amikor a belső és a külső tekintély összetalálkozik... E töprengések akkor érik el céljukat, ha újra egyesül az, aminek sohasem kellett volna elválnia egymástól: a Szentírás és a keresztény spiritualitás... Arra vágyom, hogy feltárjam a világos kapcsolatot aközött, amit a zsidó-keresztény Szentírás legfontosabb elképzeléseinek vélek, és egy olyan gyakorlati és lelkipásztori spiritualitás között, amely napjaink hívőinek szól.”

Féderer Ágnes

A kiadó ajánlja

A családfelállítás immár harmincéves múltra visszatekintő módszer, amellyel akár „menet közben” is átírható valakinek az élettörténete. A kudarcnak tűnő sors sikeressé változhat, ha a legfontosabb eseményeket meghatározott szempontok alapján vizsgáljuk meg, feltárva olyan rejtett összefüggéseket, amelyek végre magyarázatot adnak rájuk.
Választ kaphatunk például arra: Befolyásolhatja-e egy családi titok a generációkkal később született leszármazók életét? Miért szórja a pénzt az, akinek a nagyszülei komoly vagyont vesztettek a történelem viharaiban? Hogyan függ össze a gyerek párkapcsolati problémája a szülő első szerelmével?
Nem véletlen, hogy a családfelállítás egyre népszerűbb Magyarországon is. Százötvenezren lehetnek, akik már legalább egyszer részt vettek ilyen foglalkozáson. Ötszáz körüli azok száma, akik családállítóként rendszeresen szerveznek csoportokat. Féderer Ágnes sokuknál járt a könyv írásával eltöltött közel másfél év alatt, miközben saját magán is kipróbálta az új módszer adta lehetőségeket.

Részlet

"A családfelállítás hasonló elven működik. Előhívja azokat az eseményeket a családi múltból, amelyek befolyásolhatják a jelent. De figyelmeztet arra a felelősségre is, hogy amit mi most cselekszünk, azzal a gyerekeink, unokáink, sőt dédunokáink életére, vagyis a jövőre lehetünk hatással.

Nem véletlen, hogy a klasszikus felállítások általában az alap, vagy magcsaláddal indulnak. A témát hozó kiválaszt magának, és az anyjának meg az apjának képviselőket, akik testi érzetek – mondjuk, fázom, melegem van, fáj a hátam, le kell ülnöm, szédülök, fojtogatja valami a torkomat –, valamint hirtelen megjelenő, új érzelmek – vonz, taszít, tetszik, szeretem, gyűlölöm, stb. – alapján a csoport által alkotott térben mozognak. Végül kialakul egy kép, amiből az állításvezető nagyon sok információt le tud olvasni.
Különleges, háromdimenziós családi fotó ez, ahol az apa-anya-gyerek helyzete – például ki áll ki mellé, ki kinek fordít hátat, kik néznek farkasszemet – és az egymáshoz való távolságuk megmutathatja, sérültek-e a családban a hellingeri alaptörvények.
A családállító először is azt nézi meg: biztos-e, hogy mindenki az őt megillető helyen van? Például a gyerek nem próbál befurakodni a szülei közé?
Ha valamelyik családtag kifelé néz a körből, vagy egy konkrét pontot fixíroz a padlón, akkor felteszi a következő kérdést: ki hiányzik? Valamelyik szülő előző házastársa, vagy netán kiskorában meghalt testvér követel magának helyet és figyelmet?
A családokat ugyanis önálló rendszerekként képzeljük el, amelyek bizonyos szociális törvényszerűségek alapján működnek. Évezredek óta öröklődő mintákról van szó, az őskorban például elpusztult, aki nem tudott egy családhoz, klánhoz tartozni. Persze megfordítva is igaz ez, ha a csoport kilökött valakit, annak egyedül nem sok esélye volt arra, hogy élelemhez jusson és megvédje magát.
Az egyén érdeke tehát a túlélés, amit a családhoz, klánhoz tartozás biztosít számára. Ezért követi a csoport-lelkiismeretet, ami nem morális kategória, hanem a csoportot összetartó erőt értjük alatta, hajtómotorja pedig a szeretet és áldozatkészség. A családtag emiatt rendeli alá magát habozás nélkül a sok generációt felvonultató klán érdekének, vagyis az önfenntartásnak és zavartalan működésnek.
A minta ma is hat ránk. A XXI. századi ember léte már nem kerül veszélybe, ha nem tagja egyetlen csoportnak sem, ám ez a módszer arra jött rá: lélekszinten most is mindennél fontosabb számunkra a családhoz tartozás.

Ennek bizonyítéka, hogy amikor valakivel méltánytalanság történik a rendszerben, például nagyon fiatalon megbetegszik, meghal egy gyerek, és ez annyira fáj a szüleinek, hogy inkább nem beszélnek róla többet, a később születő testvérei tudattalanul érzékelik a működési zavart. Jelen esetben azt, hogy valaki hiányzik a sorból. Megpróbálják kijavítani a hibát. A maguk módján avatkoznak be, az egyikük például súlyosan megbetegszik, a másik meg nem talál magának párt, magányosan, boldogtalanul él.
Úgy követik ezzel a csoport-lelkiismeretet, hogy szolidaritásból lekopírozzák a mintát, a rendszerből kikerült családtag nehéz sorsát.
De tévednek.
Ezt a működési zavart ugyanis azzal lehet megszüntetni – és ez a csoport érdeke is –, hogy visszafogadják a családba a meghalt elsőszülöttet, beszélnek róla, virágot visznek a sírjára, kiteszik a fényképét a komódra.
Erre jó a családfelállítás, hiszen a segítségével kiderülhet, hogy az önként besegítő családtagok rossz úton járnak, nincs szükség az életüket elrontó áldozatra.

A módszer mindig a tünetből indul ki, onnan fejti fel, méghozzá visszafelé a szálakat. Olyan ez, mintha egy izgalmas nyomozásban vennénk részt, az okozat pedig néha fényévekre van a rejtőzködő októl.
Zsuzsa, a negyvenes éveinek második felében járó tanítónő, például munkahelyi problémával jelentkezett be Sándorhoz.
– Gondban vagyok a jelenlegi hivatásommal, úgy érzem, váltanom kellene – mesélte.
– Miből érzed ezt? – kérdezett vissza az állításvezető.
– Egyre gyakrabban kényszerülök betegállományba.
– Milyen betegségek ezek?
Zsuzsa erre akkurátusan elkezdte felsorolni, hogy leginkább felső légúti problémái vannak, de gerincbántalmakkal, rejtélyes izomgörcsökkel, és emésztőrendszeri zavarokkal is küzd. Sőt néha még vesefájdalmakat is fel tud mutatni.
– Mióta is jelentkeznek ezek a panaszok?
– Gyerekkoromtól.
Sándor első lépésben azt javasolta: vizsgáljuk meg, valóban van-e összefüggés a betegségek és Zsuzsa hivatása között?
A nyitókép szereplői Zsuzsa, a Betegség, és a Hivatás képviselői voltak. A Betegség, ügyet sem vetve a Hivatásra, határozottan Zsuzsa képviselőjéhez ment, s átkarolta őt. Ez egyértelművé tette, hogy a tanítónő foglalkozásának semmi köze nincs a tüneteihez.
– A betegség mennyire téma a családotokban? – kérdezte ekkor Sándor.
– Egyáltalán nem! – vágta rá feltűnően gyorsan Zsuzsa.
– Tudsz valakiről a családodban, aki fiatalon halt meg valamilyen betegségben? – folytatta a faggatódzást Sándor.
– Nem – mondta Zsuzsa, még a fejét is határozottan megrázta hozzá. Majd nagyon mélyen elgondolkodva meredt maga elé néhány másodpercig. Sándor kivárt.
– Illetve, talán mégis – szólalt meg aztán újra a nő. – Édesanyám anyja rákban halt meg.
– Hány éves volt akkor édesanyád?
– Öt – vágta rá erre közömbös arccal Zsuzsa.
Hirtelen abbamaradt a mozgolódás a csoportban, mindenki feszülten figyelt, ez is jelezte, hogy valami fontos dologhoz érkeztünk. Zsuzsa volt az egyetlen a teremben, aki nem vett tudomást róla, és inkább megpróbált visszakanyarodni a hivatásához.
Sándor azonban nem engedte el:
– Édesanyád anyja. Ugye tudod, hogy akiről beszélünk, az a te anyai nagymamád?
– Ja, tényleg – hangzott a válasz, amit gyors magyarázkodás követett: – De vele nekem nem volt semmilyen kapcsolatom, és az édesanyám sem beszélt róla szinte soha.
– Azért csak próbáljuk meg beállítani őt is – javasolta erre Sándor, aki a Hivatás képviselőjét leültette, és keresett egy másikat, a Nagymamának. Az eddig statikus kép hirtelen megélénkült, a Betegség a Nagymamához lépett, Zsuzsa képviselője pedig csatlakozott hozzájuk.
Mindhárom szereplő egy irányba nézett. Sándor ekkor megkérdezte Zsuzsát:
– Szerinted kire néznek?
Ez volt az a pont, amikor a tanítónő elsírta magát és csak annyit suttogott:
– Az édesanyámra.

Két évvel később Zsuzsa arról mesélt nekem, hogy belső megnyugvást és fizikai megkönnyebbülést érzett az állítása után. Később megpróbálta megbeszélni az édesanyjával, ami történt, természetesen szóba hozta a nagymamát is.
– Sajnos nem engedett át azokon a falakon, amiket maga köré épített. Nagyon óvatosan lépegettem tovább, karácsonyra készítettem például egy családi naptárt, a múltból haladtam a jövő felé, dédszülőktől a gyerekeimig. Köztük volt az anyai nagymamám is, ha mást nem, azt legalább elértem, hogy egy hónapig kint volt a fényképe a falon, és anyám biztosan rápillantott néha. A betegségeim? A családállítás után teljesen elmúltak– mondta Zsuzsa.
A tanítónő a mellrákban meghalt nagymamára emlékezett a különféle egészségügyi problémáival. Zsuzsa édesanyjának nagyon fájt, hogy kiskorában elvesztette az anyukáját, védekezésül inkább úgy viselkedett, mintha nem is lett volna anyja. Zsuzsa lélekszinten érzékelte, hogy valami nem jól működik a családi rendszerben – az odatartozás jogát biztosító törvény sérült meg –, azért betegeskedett gyerekkorától, mert így szolidáris lehetett az elfelejtett nagyival. Ez a tudattalan „feladatát” annyira komolyan vette, hogy amikor végre megszabadult valamelyik betegségétől, gyorsan „beszerzett” helyette egy másikat.
Mintha fogadalmat tett volna a nagymamájának: „ha neked nehéz volt, nekem is az lesz”.
Nagyon gyakori az ilyen sorsátvétel, amikor valaki rosszul fejti meg, hogy mit kíván tőle a családi lelkiismeret. Ilyenkor a problémái egyfajta jelzőfunkciót töltenek be. Sokszor mutatják meg testi tünetek a rendszerhibát. Néha pedig olyan tökéletesen sikerül lemásolni egy mintát, hogy az illető még a halálba is követi azt a családtagot, akinek segíteni próbált.
– Meg voltam győződve arról, hogy a munkámmal függenek össze a betegségeim, már épp fel akartam adni az imádott hivatásomat. A változatos testi tüneteim ráadásul évről évre egyre súlyosabbá váltak. Nem szívesen gondolok bele, mi lett volna, ha nem találkozom össze ezzel a módszerrel – Zsuzsa így fogalmazta meg, hogy mit kapott a családállítástól.

A tanítónő azt a képet vitte haza a csoportból, hogy az anyja összeölelkezik a nagymamával, majd mindketten őt karolják át. Az állítás végén maga is beállhatott a körbe, így végre megtapasztalhatta a generációkon átáramló családi erőt és szeretetet, ami a valóságban megszakadt a nagymama halálával."