Könyváruház: http://www.e-pakk-book.hu. Közel 25 000 féle nyelvkönyv, szótár, szépirodalmi, idegennyelvű kiadvány 15-25% kedvezménnyel. Mesepszichológia és meseterápia kezdő és haladó tanfolyamok 2014. tavaszán. Jogtiszta pszichológiai tesztek.

 e-pakk Meseterápia

Nyitólap

Ajánló

A halál ereklyéi (előadás)

2014. őszi tanfolyamok

Egy rövidesen megjelenő kötethez

Félve írom le ezeket a sorokat. Amikor először odaadtam naplómat az ápolómnak, szinte reszkettem, hogy mit fog mondani, mi lesz a véleménye rólam, írásomról, életemről. Meglepetésemre értékelésekor mosolyogva csak annyit mondott, hogy miután belekezdett az olvasásba, nem tudta abbahagyni. Elmondta, hogy bízva utólagos engedélyemben sok-sok részletét megosztotta a férjével, gimnazista gyermekeivel, sőt a végét még idős édesanyjával is. Mária arra bíztatott, hogy írjak többet a családomról, magamról, meséimről. Talán ez segíthet abban, hogy megértsem önmagamat, a múltamat és mások is megérthessék. Belegondolva igazat adtam neki. Erről szól naplóm további része.

Nagyon nehezen kezdtem neki. Az ember − amíg nem foglalkozik vele − nem tudja, hogy mi lehet a fontos számára vagy másoknak. Hol, hogyan lehet elkezdeni egy élettörténetet, életmesét?

Életmese

Szegény sorsú, szétszakított családban nőttem fel. Egyik nagymamámnál, aki özvegy, paralízises volt ifjúkoromig évente több hónapot töltöttem el egy vidéki, erdő közepén levő lelkész-néptanítói házban. Boldogult férje, nagyapám, lelkész-néptanító volt. Születésem előtt két hónappal halt meg. Tanítványai, gyermekeik közel ötven év után még ma is gondozzák a sírját. A hosszú estéken nagymamám sokat mesélt nekem. Csodás hősökről, a nehéz, magányos életről, annak pillanatnyi, soha meg nem élt, s emiatt nem is becsült szépségéről. Édesanyám, testvérem erre soha nem értek rá… Talán neki köszönhető, hogy mindegyik gyermekemnek én is inkább fejből, de mindig meséltem. Elsőként Anna jött a világra. Őt is nagyon akartuk. Jó kislány, talán túl is jó erre a világra. Ugyanúgy idealista, mint én. Fiunk, Ádám külföldön született. Terhesgondozásra Paulhoz, egy csodálatos orvoshoz jártunk. A tőle tanultakat Tündénél, harmadik gyermekünknél már tudatosan használtam. Ádám, talán a nagy stressz miatt is, korábban, a 28-ik hétre, kis súllyal született. De mit kapkodok, inkább kezdem az elején!

Alig a második hónap vége felé vettem észre, hogy lehet, hogy ismét terhes vagyok. Pault férjem, Gábor kollégái ajánlották. Miután megvizsgált, elsőre sok furcsa, a terhesgondozáshoz látszólag nem tartozó kérdést tett fel nekünk. Megkérdezte, hogy mikortól szeretnénk mesélni gyermekünknek. Miért? Hát… Nem tudtunk rá válaszolni. Elmagyarázta, hogy már nyolchetes bennem az embrió. Tökéletesen hall mindent, noha még nem érti. A méhen belüli magzatvíz nem csak a fizikai védelmet segíti, hanem a magzat fejlődését is. Tompítja, megszűri a hangot, a zajt, amit Londonban, a belvárosban én sem tudtam soha megszokni. Elmagyarázta − szinte terápiaszerűen −, hogy mit csináljak és miért. A méhen belül nagy a zaj, akár a 75 decibelt is eléri. A magzat hallja mindazt, amit mondok, ahogy nyelek, még azt is, amit nem illik a társaságban csinálni… Paul nagyon jó humorú, mindig tudta, hogyan oldja fel a szorongásomat! Azután így folytatta: „A vízben a hangok a levegőhöz képest háromszor gyorsabban terjednek. Ezt felhasználva segíthetik gyermekük életét, fejlődését, szakmai sikereit, érzelmeit, örömeit.” Ekkorra már teljesen összezavarodtam. Valószínűleg látszott rajtam, ahogy teljesen tanácstalanul megkérdeztem, hogy mit meséljek, mert nevetve válaszolt: „Ha lesz még gyermekük és a méhen belüli fejlődése során eléri a nyolchetes kort, tegye a következőket. Minden nap négyszer, ötször helyezze magát teljes kényelembe, nyugalomba és lazuljon el! Majd érezni fogja, hogy magzata előbb-utóbb reagálni fog. Mozgása megszűnik, elcsendesedik. Valóban izgalmas, érdekes kérdés, hogy mit meséljen majd neki és miért. Meséljen neki a szeretetéről? Hogy mennyire várja? Ezeket is teheti. Ám, ha rám hallgat, akár értelmetlen is lehet a mondandója.”

Ezzel végképp elbizonytalanított. Megfogta a kezem, s mondott valami követhetetlen, számomra kimondhatatlan angol szójátékot. Rám kacsintott, majd megkérdezte, tudjuk-e, hogy mi az a fonéma. Elmagyarázta, hogy a fonéma a beszéd legkisebb egysége, ebből állnak össze a szavak, amelyek már akár több, jelentéssel bíró kis egységből állnak, például előtag, szótő, toldalék. A szavakat mondategységekké szervezve kombináljuk. Minden nyelv ezekre épül. Ahogy az anyanyelv, úgy az idegen nyelv is. „Ha szeretné, hogy gyermekük ezeket már a legkorábbi időszakban elsajátítsa, állítson össze több rövid, akár értelmetlen fonémasort tartalmazó mondókát, s felváltva mondogassa magzatának. Így megtanítja neki a majdani kiválasztott nyelv alapjait, elősegítve nyelvismeretét, nyelvtanulását. A mondókák az anyai szívhanggal kiegészülve valószínűleg segíthetnek a korai csecsemő-, bölcsőhalál megelőzésében. Sokaknak segíti gyermekük elfogadását, viszonyulásuk megváltoztatását.”

Nem nagyon hittem el neki, amit mondott, de megtettem. Néha, ha volt rá idő, megmutatta a készülékeken, hogyan reagál a magzatom ellazult állapotomra, mondókáimra. Csodálatos élmény volt! Születéskor ért az igazi meglepetés! Ide betettem azt a képet, amelyet minden csecsemőjét gondozó nőnek ajánlok! A képen Ádám balról a második. A babák szüleik szívhangját hallgatják. (A kiadványban szereplő kép egyelőre nem publikus.)

Paul az etetéskor megtanított a mondókamesék és a fonémák második nagy hasznára. Ádám koraszülött lett, testsúlyának alacsonysága miatt kezdetben sokáig inkubátorban, ellenőrzés alatt volt. Nyűgös, sírós baba volt, keveset evett. Amikor nem akart szopni vagy abba akarta hagyni, Paul tanácsára elkezdtem mesélni neki valamelyik mondókát. Megnyugodott, többet, gyorsabban evett. Hamarosan mindenki a csodájára járt. Alig egy, másfél hónap alatt elérte a korának megfelelő testsúlyát. Nyugodtabb lett. Ezután már átaludta az éjszakát. A módszert otthon, magnóval folytattuk. Később is beigazolódtak a Paul által elmondottak. Noha Ádám nyüzsgő, ma úgy mondják hiperaktív gyerek volt, azonban figyelme, koncentráló- és tanulóképessége kiemelte osztálytársai közül. Amikor pedig egy éves speciális mesetornával és fejlesztő tornagyakorlatokkal sikerült megszüntetnünk a fejlődését gátló maradványreflexeket, kitűnő tanulóvá vált. Most egyetemista, mára anyanyelvén kívül remekül beszél angolul és franciául, olvasni is szeret.

Tündénél később ezeket a módszereket már tudatosan alkalmaztuk. Az ő babakori fejlődéséből egy más mozzanat maradt meg élesen az emlékezetemben. Imádta a kerekecske-gombocska és az icike-picike mesét. Ma már tudom, hogy a babák a szülőcsatorna szűkössége miatt idegrendszeri fejlődési hátránnyal születnek. Életük első nyolc hónapjában az idegrendszerükben található sejtek száma megnégyszereződik. Mozgásuk, az új reflexek fejlődése a központ, az agy felől halad a végtagok felé. A tizennyolcadik hónapra részben kialakulnak a kapcsolatok a féltekék között. Tündénél is ekkor jelentek meg a helyzethez, a szavakhoz tartozó igazi érzelmi kifejezések. A kisagy és az agy többi része közötti kapcsolatok csak négyéves korra alakulnak ki. Mire szolgálnak ezek a mesék? Tünde esetén csak fejlesztésre, azoknál a babáknál, akik koraszülöttek, az idegrendszeri komplexitást fejlesztve gyógyítanak is. Ezekben az esetekben a mondókamesék másodlagos hatásai az igazán fontosak. A sokféle ingerlés, az illat, a hő, a hang, a tapintás, az ujjak finom mozgatása, a csiklandozás. Tünde visszafogott ifjú hölgy, néha gyöngyöző, önfeledt nevetése felidézi bennem, hogy milyen volt babakorában. Két hónapja ő is sikeres középfokú nyelvvizsgát tett. Apjuk és tanáraik szerint mindkettőjüknek nagyon jó a beszélőkéje…

Mindhárman óvodáskoruk óta szeretik a szép képeket leíró, tájakat is bemutató meséket. Ebben a korban a metaforák használatán, a belső képzeleti képeken alapuló gondolkodásmód a jellemző. Több tudományos mű is foglalkozik a gondolkodás és a metaforák kapcsolatával. Figyelmük, emlékezőképességük és a metaforák iránti szeretetük miatt a láncmeséket már első hallás után végig tudták mondani. Ebben Tünde volt a legügyesebb. Egy versenyben a pipe és a jércike mesét közel harmincöt eseményen keresztül tudta felidézni! Mindnyájan megtapsoltuk. Másik közös vonásuk volt, hogy az óvoda végére mindegyikőjük megszerette a varázslatokat, a csodálatos tündéreket tartalmazó varázsmeséket. Ádám még ma is szívesen olvas fantasztikus regényeket, s nem is olyan régen „nőtte ki” a „fantasy” játékokat.

Mint az előzőekben mondtam, Ádám rövid ideig fejlődési zavarban szenvedett. Sokszor álmodott rosszakat. Ilyenkor segített, ha megsimogattam és megnyugtató módon szóltam hozzá. Észrevettem azt is, hogy hat-hétéves koráig szerette, ha róla szóltak az esti mesék. Ma már tudom, hogy ezzel szülőként hogyan segítettem neki és a testvéreinek. Ösztönösen, megelőző ismeretek nélkül használtam a mesehipnózis eszközeit.

Ahogy pörögtek gondolataim, valamiért felidéződött bennem elsőszülött lányunk, Anna problémája. Alig volt még tizenkét éves, amikor megkezdődött érett nővé válása. Addig kedvenc meséje a Piroska és a farkas volt, sokszor kérte esténként, hogy meséljük el neki. Ám egyszer azt mondta, hogy unja, és hogy nem szereti. Aznap este álmomban megtaláltam rá a magyarázatot. Összekapcsolódott benne a piros színű ruha, a vér színe és Anna felkészületlensége a nőiességre… (A kutatás)

Máté és testvére

Véletlenül ismertük meg Mátét és szüleit. Amikor Annát beírattuk az iskolába, akkor találkoztunk velük először. Szülei, András és Ilona egy kis pici boltban, együtt dolgoztak. Amikor Máté megszületett, ő lett a család, a nagyszülők szemefénye. Máté nagyon szerette a meséket, főleg, amiket édesapja mesélt neki és róla szóltak. Ezekben a kitalált történetekben ő volt a mesebeli, igazi hős! Édesapja a rajzfilmek hőseivel azonosította Mátét. Hol a Pókember, hol a Batman vagy más szuperhős volt. Mindent önerőből megoldott. Az élet rendje szerint alig két és fél év múlva megszületett a kistestvére, Móni. Innentől azonban már az események eltértek a megszokottaktól. Móni részleges pitvari nyitott szívvel és szívbillentyű zavarral született. Életének első két évére a halál árnyéka vetült. Többször műtötték, rengeteg gyógyszert szedettek vele. Ilona, aki amúgy is egy kicsit labilis, egyszerre zárkózott és impulzív személyiség volt, összeomlott. Depressziós lett, ő is gyógyszereket kezdett szedni. Máté nem értette meg, nem tudta elfogadni, feldolgozni ezt a helyzetet. Féltékeny lett a kistestvérére. Amikor elment mellette mindig bántotta, csipkedte, csúfolta. Szülei nem találtak megoldást a problémájára. Mindez csak később derült ki, ahogy elkezdtünk beszélgetni. Mint minden család, ők is nehezen nyíltak meg előttem a sok problémájukkal.

Az álmaim mindig segítettek, így most is. Láttam benne Mátét, ahogy kirándult egy erdőben, s egy faágba kapaszkodva egyedül, sikertelenül próbált átkelni egy kis patakon.

Másnap kora reggel felhívtam Andrást, s telefonon közel egy órán keresztül beszélgettünk. Elfogadta javaslataimat, Mónit is bevonta. Alig két hét múlva megcsörrent a telefon. András volt az. Örömmel, hadarva mondta: „Beváltak az ötleteid. Máté teljesen megváltozott, olyan nagyfiús, komoly lett. Köszönjük!”

Mi volt a változás titka? András élettörténete és gyermekkorának mesehallgatási szokásai és személyisége. Szülei neki is kitalált történeteket meséltek. Ezeknek szintén ő volt a hőse. Életében hozzászokott, hogy minden problémát hatékonyan, egyedül oldjon meg. Móni megszületésekor, a betegségével ez a modell csődöt mondott. Mátét és szüleit mesékkel és a napi viselkedés megváltoztatásával meg kellett tanítani egy másik modellre. Mi volt ez? A segítségnyújtás. Annak igénye, kérése, és adása. Ez utóbbinak is ő lehetett a hőse…

Az új mesékben András „elfelejtette” a rajzfilmeket. Máté egyszerre természetes és mesebeli környezetbe került. A megáradt patakon nem tudott átkelni az öreg, mindent tudó „Teknőc apó” segítsége nélkül. Az állatok csapdába estek, ahonnan ki kellett őket szabadítani. Ha ő maga került bajba, segítséget kellett kérnie tőlük. Majd a segítséget viszonoznia is kellett. Otthon a viselkedés megváltoztatása a szülőkkel való közös munkával kezdődött. Ilona segítséget kért tőle a konyhában, levitette vele a szemetet. Kistestvérének kellett segítenie a beágyazáskor, vízzel megitatni, gyógyszereinek beszedését szülői felügyelettel ellenőriznie. A családban megtanulta a közös megoldásokat, átélve a segítséghez tartozó érzéseket, érzelmeket. A reményt, a kétségbeesést, a nyújtás örömét. Hogyan sikerült megoldani azt, hogy hogyan kezeljék a megoldhatatlan helyzetek elfogadását? A közös játék egyaránt szolgálta Máté és édesapjának megváltoztatását. Utóbbi nagyon nevetett, amikor elárultam neki és rájött, hogy bizony, ő is megváltozott közben. A módszer? Megoldhatatlan logikai és egyéb játék feladat. Amelyekben Máté és András is sikertelenül próbálkoztak. Buzdították egymást, látták egymás sikertelenségét, megbeszélték az okokat. András és Máté, a szülő és a gyermek viselkedési modellje, gondolkodása alig két hét alatt megváltozott.

Ma meglátogatott Márta és kamasz fia. Mártával alig egy hónapja ismerkedtem meg az intenzíven. Kedves, tizennégy éves fiát ápolták ott az autóbalesete után. Egy hónapig éber kómában feküdt. Márta engedélyt kapott az orvosoktól és az ápolónőktől, hogy napközben és esténként a „Birodalom visszavág”-ból olvashasson fel neki. Amikor a fia magához tért, szinte mindenre emlékezett a könyvből... Márta máig esküszik rá, hogy a helyzet, szeretete, meséje és az „Erő veled van” gondolata segítette fiának gyógyulását.

Nagy öröm ért. Levelet kaptam Andreától. Ő is nagycsaládos, három gyermekes. Vele egy tanfolyamon ismerkedtem meg, amely a saját mesék írásán alapuló új módszert is tartalmazott. Hatan voltunk a csoportban. Az utolsó foglalkozásainkon sorra felolvastuk meséinket és a tanultak, valamint a feldolgozásuk közben szerzett új ismereteink segítségével csoportosan elemeztük. Andrea minden foglalkozáson megjelent. Vékony, bogárszemű, fekete hajú, mindig mosolygós, vidám, közvetlen, segítőkész volt. Meséje feldolgozása során kiderült, hogy évek óta depresszióban szenved és gyógyszeres kezelés alatt áll. Ő maga is megdöbbent, hogy meséje alapján hangulatzavara azonnal kiderült. Betegségét mindenki elől sikeresen titkolta. Meséjének megszületése, újabb mesék írása és három hónapos rövid, kombinált pszichoterápiás foglalkozást követően gyógyszermentessé, ismét boldog, kiegyensúlyozott, családját, gyermekeit szerető édesanyává, szülővé, feleséggé vált. Számomra tanulságos volt, ahogy meséjében gyermekeihez viszonyult:

„Volt neki három girhes, koszos báránykája. Azokat kellett őriznie úgy, hogy el ne vesszenek. Ha háromszor megőrzi őket, övé lesznek a bárányok. Eddig senki nem akarta rájuk vesztegetni az idejét, hiszen még egy pörköltre való hús, s egy bekecsre való gyapjú is alig volt rajtuk. A lány nem tudta, mihez is kezd majd a három undok jószággal, de veszteni valója nem volt, idejéből kitellett, hát ráállt a dologra. Reggel aztán szomorúan baktatott a haszontalan jószágok után a mezőre. Amint kiértek, sötét felhők gyűltek az égre, és megeredt a zápor. Fázott a kicsi királylány, hullott az eső, és hullottak a könnyei is. Akkor az egyik bárányka szorosan hozzábújt, s a lány undorodva tolta el ronda, büdös, csimbókos bundáját. De megérezte az állat gyönge testének melegét, s jólesett neki ez a meleg. Ő is hozzábújt és simogatni kezdte a báránykát és ahol megsimította, ott kifényesedett a kicsi bundácska. S mire elállt az eső, olyan gömbölyű, fényes szőrű jószág lett belőle, hogy öröm volt csak rá is nézni. Estére indult volna velük vissza a városba, de a másik kettő, a nagy esőben menedéket keresve, elkóborolt. Mire ezeket felkutatta, a szép kicsi báránykának nyoma veszett. Hiába kereste őt kétségbeesve, sehol sem találta. Akkor nagy szomorúan hazaballagott a két csúf jószággal.  Ugyanez történt a két elkövetkezendő napon is. Simogatásától, szeretetétől megszépültek, erőre kaptak az állatok, de hazafelé mindig nyomát vesztette a fényes szőrű, szép báránykának.”

A mese végén, gyógyulása után:

„Hát, ahogy ráfordult a palotába felvezető kavicsos útra, látja ám, hogy három kicsi bárány szökdel feléje. Bizony nem volt az más, mint az ő elveszettnek hitt három fényes szőrű báránykája. Kacagva ölelte őket magához.”

A komplex mesefoglalkoztatás

Pár napja a szomszéd épületben levő gyermekosztályra is bejárok segíteni. Akkor láttam meg, hogyan mesélnek az önkéntesek a gyermekeknek. Érdekes volt. Mint mindig, pár napig érlelődött bennem a gondolat, amíg ismét álmot láttam. Másnap beszéltem a vezetőjükkel.

 A kórteremben hat, különböző műtéten átesett gyermek fogadott. Feloldva a helyzetet, beszélgettünk a mesékről. Kinek, melyik a kedvence. Ezután elmondtam, hogy miért vagyok itt. Bár tudtuk, hogy a műtétek varratai miatt a nevetés okozhat problémákat, ám a gyógyulás gyorsításának ezt a módszerét választottuk ki. A nevetés sokoldalú élettani és pszichés következménnyel jár. Megemelkedik a vérnyomás, a légzés mélyül, endorfinok, örömhormonok szabadulnak fel. A szociális kapcsolatokat segíti, az agresszió egyidejű gátlásával együtt. Az immunrendszer aktivitása fokozódik, a T-sejtek, az ölősejtek száma rövid idő alatt megnő. Vannak nevetésre, nevettetésre „szakosodott” mesék. Trufák, vicces, hazugság mesék. Mindegyiknek azonos a pszichés háttere. Mozgósítják a félelmet, a szorongást csökkentő, feloldó elhárító-mechanizmusok egyes típusait. A meséléshez az ebéd utáni, csendes foglalkozás előtti időszakot választottuk ki. Az első mesém a „Macska” volt. A gyerekek csak úgy dőltek a nevetéstől, arcuk kipirosodott. Többször megszakították a történetet, ismétlést kérve. A pihenő után folytattuk a mese feldolgozását. Rajzzal, bábkészítéssel, fekvőbetegek esetén láncmese megoldáson alapuló drámajátékkal, amelybe néha az orvosok, ápolónők is bekapcsolódtak. A színes rajzokat kifüggesztettük a kis betegek ágya fölé. Látogatáskor sok gyermek a szüleinek is megpróbálta több-kevesebb sikerrel elmesélni a frissen hallott meséket vagy a nekik tetsző részleteket. A gyermekek az általuk készített rajzokat, hurkapálca bábokat örömmel és büszkén mutogatták szüleiknek. A bábukat általában hazavitték. A gyermekosztályon kialakult egy szokás. Az új betegek érkezésekor az osztályon ügyeletet teljesítő ápolónő odavitte a gyermeket az ágyhoz, mesélt az előző beteg kisgyermek betegségéről, meséjéről, rajzáról, a mesefoglalkozásokról. Megteremtve ezzel a várakozás terápiás gyógyító feszültségét és felkeltve a foglalkozások iránti érdeklődést. A „feleslegessé” vált rajzok kikerültek a folyosókra, a szakrendelő falaira. A gyermekek és szüleik ma már a váróteremben is rajzolhatnak, mese- és képeskönyveket nézegethetnek, olvashatnak, papírhajtogatással várakozhatnak. A szakrendelő hangulata, légköre megváltozott.

Gyászmesék

Orvosaim szerint már nincs sok hátra. A naplóírás megkönnyítette fájdalmaim eltűrését, az elmúlás gondolatának méltósággal történő viselését. Polcz Alaine élete, munkái és életem utolsó időszakában megjelent gyógyíthatatlan betegségem miatt választottam az időskori és mostanra a Hospice önkéntes segítséget. A mesék itt is segítettek. A gyászmesék és a mesék a kapcsolatteremtés eszközei, megkönnyítik a veszteség feldolgozását. Álljon rá itt egy példa, amely az interneten bárki számára hozzáférhető.

DEMETER ERZSÉBET
Én vagyok Tündér Ilona!
Egy pszichoterápia tanulságai

Mesepszichológia oldalra

Mese-teszt oldalra

Vissza a lap elejére 

 

 

Nyitólap Tartalom Ajánljuk Újdonságok Mesepszichológia Meseterápia Mese-teszt Nyelvkönyv/Szótár 1. Pszichológia Tetenal TDK-IMATION-MEMOREX termékek Vásárlás Vendégeink